versek

szerkesztő: kamarás klára

uhrman iván

A CSODASZARVAS

Évezredek közt eltévedve jár,

éppúgy, ahogy mi is mindannyian.

Rén-agancsát rég elhullatta már,

és fertőzött a víz nyomaiban.

Hol lelhetné a régi, tiszta pusztát,

az ősi és még ősibb Skythiát,

melynek kéklő égboltját koszorúzták

fénylő, bemocskolatlan svasztikák!

lázár mónika

Töredékvers télről és halálról

Elalszom lassan,

barlangot súg körém az éj.

Az árva is gubózik,

az árnyaktól takarót kér,

hogy legyen,

mi beborítja testét

a lámpától elhúzódik,

feküdjön rá a sötétség.

góg jános

Mi vagyok

Vagyok semmi, és néha minden...

Égig nőtt tölgy-derékkal, büszkén

szemben állok jelenünk üszkén

s mögöttem tán' semmi sincsen.

kamarás klára

KÉK CSEND

Impressziók egy fotókiállitáson

Álmomban kék a kék Duna.

Ringat. Lágyan sodor tova...

Árvult, üres tutaj vagyok,

de várnak öblök, tárt karok,

és partok várnak, zöld hegyek,

barátok hívnak, intenek.

Az álom persze mit sem ér,

mert véget ér, ha véget ér...

Közel s távolban semmi kék,

csak szürkeség, csak szürkeség...

némethy mária

Predesztináció

Gyönge vállamon

viszem kolostorom.

Enyém. Sorsomra tapadt,

mint hullámzás a tóra.

millei ilona

Vigyázz!

Ne higgy a hamis jelszavaknak!

Az új vezér mindig harcba hív,

s, ha véred érte kiontottad

ő félrenéz, röhögve legyint.

g.ferenczy hanna

A LA BELLA ITÁLIÁBAN

Fehér ciklámen és félhomály,

csipkés levelű déli pálma,

a Beatles - hajú zongorista

épp az avemáriát játssza.

A pincér lomha, s a mixernő

agyonsminkelt, fekete donna -

gépiesen, unott mosollyal

vermutot tölt a poharunkba.

t.fiser ildikó

Városok pora

Kopott, hiányos, korom-falak,

emlék-színek fakó nyomán,

felejtésbe szürkült történelem,

képek fuldokló épületek falán.

kárpáti tibor

Őszura ül trónján

Őszura ül trónján

az Öreg Időnek

hátára vén pókok

ködpalástot szőnek

mennydörgés a hangja

dió kopog vállán

a vonagló szőlő

vére csorog állán

efraim staub

Álom

Szőke szálai szerte szállnak,

mint szélzilált kalász az érett táblán.

Fejét párnába fúrja, úgy szuszog,

fogom kezét, s őrködöm tarka álmán.

erdei éva

Kőbe vésték

Ostoba játszma csak, mit a lélek űz,

hogy sebeit elfelejtse: tovább nem

küzdök magamért hiába ellened sem.

végh sándor

Tisztelet

varga ibolya

HÁBORÚ

Amikor a kés pengéje villan,

mert a szó éle megcsorbult régen

és a falról a vezetékes rádió

reccsenve nyekken a konyhakövön.

A szódásüveg újratöltve,

a söröskorsó-pajzzsal körbe-körbe,

tántorogva dúl a csata.

szabolcs piroska

Ezüst Folyóm

Lassan hömpölyögve sodródik tova

Veti tajték és hab a víz színét,

Lenn a mélyben, áldott nyugalomban

Hallani, hogyan énekel a lét.

kisszőlősi szánthó lóránt

Apollón

Íj idegén nem pendül a dallam

Múzsavezérlő Phoibosz Apollón,

s nyíl, ha kiröppen messze iramlón,

hallgat a múzsa harci zsivajban.

bittner jános

TALÁLKOZÁS

Félúton álltam múlt s jövő között

A tegnap tükreit már összetörtem

A holnap még csak megszületni készült

Mint szürke ködfal, tornyosult előttem

Oly bársonyos volt, mint a macska talpa

A sűrü ködből egyszer csak kiléptél

És láttam: végtelen az ég hatalma

baranyi ferenc

Figyelj rám

"Figyelj rám egy kicsit

s ne bújj előlem el,

ilyenkor önmagad

elől is rejtezel.

Vedd észre, hogy: vagyok.

Vedd észre s adj jelet.

Beszélj - vagy legalább

rebbenjen a szemed.

németh tibor

Sikoly a szép szavakért

Van-e jogom szót kérni ott,

hol haldoklik a hang?!

...Minden kongatás csak repedt harang

csorbult jajgatása,

töredezett lantról torzuló halomba

hulló hangok sokasága.

dobrosi andrea

Januári optimizmus

Várom, de messze még a nap,

hogy fényt szitáljon lángja rám,

most mogorván belém harap,

mintha éhét ez oltaná.

egry artúr

Concerto I.

a fuvola egy végső lehelet

hegedű ágán tört trilla pihen

bársonyos mélyhegedű

gyöngy nevetés tör elő

a vonók átjárta patakból

kerekes lászló

Ne félj

Hagyd játszani

Elcsendesült gondolataid

Legalább az álmok ujjait

Ne szorítsd ökölbe...

nagy jános

A költő és a reggel

Visszatekintő

voltak szerelmek,

ideig-óráig ölelkező

kiégett vágyak...

volt barnán villanó ősz is,

az elmúlás parazsán;

és voltak édes zamatos esték...

ez összes megmaradt vagyonom,

s ma romok halmazán ragyog:

az esetleg, a hátha, a talán

fuchs éva

Munkácsy Mihály: Ásitó inas. olaj

Munkácsy Mihály: Tanulmány a zálogházhoz.

Reggeli ajándék

Még most is látom arcod nyomát:

kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,

s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,

mit az álom nekem ott hagyott.

őri istván

Munkácsy Mihály: Virág csendélet olaj

csak lenne egy nap, amikor ebben a tavaszi napsütésben engem szólítana meg a világ, a koránkelő rigók füttyében, ahogy a konyhába botorkálva, álmosan neked főzném a kávét, közben a sokadik cigarettával a kezemben, s ha bekapcsolnám a rádiót

Nézem csipkefüggönyös belvárosi kávéház ablakain át,

hogy veri, mossa le bővizű zápor a város minden mocskát.

Meglassul a forgalom, megáll az idő egy röpke pillanatra,

a kibúvó nap pasztell fénye, a víz surrogása ezt sugallja

lelkes miklós

TÉLMÉLYI TŰNŐDÉS

Esőfelhő. Sötétlő gomolyállat.

Ám másutt a fent szép fehéret láttat.

Az ég olyan most, mint az ember lelke:

kis fény szövődik csüggedt fénytelenbe.

fetykó judit

A város arcai

(2005.09.17. Budapest, a Blaha Lujza térnél)

erdélyi gábor

Itt vagyok

Milliárd éve álmodom..

szólt a Kő.

Millió évig szunnyadtam..

mondta a Lég.

Tízezer éve ébredtem.

büszkélkedik az Ember.

Hideg volt.

A kertek alatt járt már a tél.

Te új tüzet gyújtottál

húnyó parázson.

Melengetö álmot...

új dalt hoztál

hol süket csend volt.

Napfényt a borúra...

tavaszt decemberben.

Kaskötő István

Álmos tó vize balzsamoz oldott éjszakát, halott falevelek áznak partra sodorva, hűvös őszi szél susogja az elfeledett szavak ünnepét, félretolja a haragoszöld fák emlékét.

Felettem világlik a hold dalolva, súgva int csillagívet holnapomra, milliónyi arany emlékpor hullik karomra, régmúlt fájdalom ég fénytelen lámpaként,

kamarás klára: kamaras@kalaka.com