Városok pora

 

Kopott, hiányos, korom-falak,

emlék-színek fakó nyomán,

felejtésbe szürkült történelem,

képek fuldokló épületek falán.

 

Egy darab belőle most hull alá,

helyén üres folt éktelenkedik,

a por kegyes festője lesz talán,

s befedi így holnap reggelig.

 

Rég híresen csillogott e múlt,

most észrevétlen rothadó rohanás,

zúgó tömegkerék alatt kilapult,

művészien pusztító ecsetvonás.

 

Mi maradt? Est fények csillaga,

színnel kél, mi máskor színtelen,

kopott képű múló illúziók kora,

kivilágított látszat-történelem.