Ezüst Folyóm

 

Lassan hömpölyögve sodródik tova
Veti tajték és hab a víz színét,
Lenn a mélyben, áldott nyugalomban
Hallani, hogyan énekel a lét.

Mormolón, halkan zúg a csend világa
Tágra zárt szemeddel hallgatod.
Fentről arcodra hull gyémánt sugára
Éned süllyedve, némán elhagyod.

Eggyé válsz lassan a hallgatag méllyel
Mozdulnod nem kell, hisz hív a Hold.
Te surransz a partnak lágy fövenyére
S nem tudod már, hogy rég mi volt.

Asszony voltál, most Holdsugár vagy.
Szökkensz sápadtan, csillagtalan éj.
Vágy nélkül hűlt tested a folyó ringatja,
Lelked szakítja menny s a mély.