Álom

 

Szőke szálai szerte szállnak,

mint szélzilált kalász az érett táblán.

Fejét párnába fúrja, úgy szuszog,

fogom kezét, s őrködöm tarka álmán.

 

Mit álmodik ? Ha néha rebben,

mint gyors verébraj, riadva fordul,

majd újra gyors mosoly. De lám a szája rándul

s szeméből már a könny majdnem kicsordul.

 

Ki érti ezt ? A gyermek álma

elmúlt napok színes  csalóka tükre.

Megfejteni én sem tudom, csak nézném

az ágy szélén. Csodálnám mindörökre.