Őszura ül trónján

 

Őszura ül trónján

az Öreg Időnek

hátára vén pókok

ködpalástot szőnek

mennydörgés a hangja

dió kopog vállán

a vonagló szőlő

vére csorog állán

szélfútta szakálla

borostyánként sarjad

rászállnak vállára

korom-szülte varjak

 

Őszura ül trónján

szőlőlevél hajjal

lányok, boszorkányok

vad zajjal, zsivajjal

harsognak, vigadnak

táncot ropnak pőrén

oly dal kél ajkukon

mint a varjak csőrén

a sarat dagasztja

a legvígabb talpa

hollófürtje lebben

melle aranyalma

 

Őszura ül trónján

elkorhad a lába

két gesztenye szeme

lepottyan a sárba

ködpalástja lehull

a barna avarra

lányok pőre testét

varjútoll takarja

hej, a legbúsabbnak

fellegből van szárnya

reáborul árnya

az álmodó fákra