Kőbe vésték

Ostoba játszma csak, mit a lélek űz,
hogy sebeit elfelejtse: tovább nem
küzdök magamért hiába ellened sem.
Minden gondolat új, és új nekem az
érzés, bár jól tudom a bölcsek régen
kőbe vésték. Mert csak a magadé vagy,
az enyém nem lehetsz, de már elbírom
azt is, hogy megőrizzelek. Jöhet bosszú,
ármány, hírnöke a jónak, én téged
mindig, s mindenkiben szeretni foglak.