Januári optimizmus

Várom, de messze még a nap,
hogy fényt szitáljon lángja rám,
most mogorván belém harap,
mintha éhét ez oltaná.

Nézem, félig földre rogyva,
cibálom tavasz-sugarát,
s ahelyett, hogy kinyújtózna,
fülembe altatót citál.

Kész lennék az indulóra,
 süketíthetne dala már,
s ahelyett hogy vakítana,
egyre csak gyenge fényt szitál.

Ha nem, hát nem kell holmi nap,
magam leszek a ragyogás,
sőt kölcsön adom sugaram,
hogy ragyogjon mindenki más!